Amikor anno arról olvastam, hogy milyen jó dolog blogot írni, azt gondoltam, hogy "Nem, nem jó dolog blogot írni, minek írjak én arról, hogy mi az örömöm és mi a nyomorom, úgysem érdekel senkit. Aztán valamiért ma, amikor jöttem hazafelé a 114-es kellemes kis buszon, pontosabban amikor a kellemes 40 fokban vártam rá, és azon gondolkoztam, hogy a mostanában zajló események sorozata az életemben meglehetősen tragikomikus...
...megfordult a véleményem, és azt gondoltam, "Na jó, miért ne, had nevessen már más is, biztosan nem vagyok a problémámmal egyedül.". És tényleg nem...

Na, de mi is ez a probléma, amelyet elméleti síkon már olyan sokszor körbejártam, csak még soha nem sikerült úgy igazán, úgy érthetően, úgy logikusan összeszednem. Hát ez az, hogy ebben bizony logika nincsen.
Mi is az a plusz? Ez itt a kérdés!
Aki kicsit elmélyedt már a társkeresésben, aki elveszett már ebben az igazán veszélyes és sötét dzsungelben, szerintem nagyon sokszor hallotta már ezt a mondatot az erősebbik nem szájából - félreértés ne essék kedves Férfiak, nem diszkriminálok senkit, vannak ugyanilyen elmeháborodott Nők is, akik dobálóznak ezzel a mondattal. Szóval Nő és Férfi egyaránt feltette már magában a kérdést: "Mi az a plusz? Mi van? Milyen plusz?". Szerintem ezt még az sem érti, aki mondja. És ragályos, akárcsak az ebola.

Kedves Olvasó, gondolhatod tehát, hogy nekem is ez a nyomorom, amit mostmár nagyon viccesnek tartok. Persze abban a Szent pillanatban amikor ezzel a kijelentéssel szembesülök, nekem sem éppen olyan vigyorgó és boldog az ábrázatom, mint egy kerti törpének - persze, annak a fajtának, akinek a fütyijét csikizi a fű.
Pár napja történt egy ilyen eset - nem, nem a kerti törpével, sem törpe nem vagyok, sem fütyim nincsen, csak hogy tisztázzuk amit kell. Szóval pár napja én is megkaptam ezt a kedves mondatot, immár sorozatban a 6. pasitól, ami valljuk be, kissé demotiváló - ugyanezt egyébként elmondtam az illetékes Úriembernek is, aki válaszul csak annyit mondott, hogy "Milyen legyek, motiváló? - nos, őőőő...

Mindezt persze el is meséltem másnap reggel, a szokásos munkahelyi infúzió mellett: kávé és cigi.
- Egy pasi, aki mellesleg úgy tett, mintha mi együtt lennénk, tegnap chaten kijelentette, hogy nincs meg bennem a plusz, és nem érzi a szikrát.
- Mi?! Milyen plusz?! Egy plusz mell, egy plusz láb, vagy egy plusz kéz?!

Magam sem fogalmazhattam volna meg erre szebb reakciót, és egyben tanultam is valamit, arra az esetre, ha ez megint bekövetkezne - márpedig be fog, biztos vagyok benne - legalább már van egy hatásos sablonreakcióm az elcsépelt sablondumára.
Ennek örömére, hogy a gyűjteményem ismét egy igencsak remekbe szabott darabbal gyarapodott, felkerekedtünk nagyvilági jóbarátnőmmel péntek éjjel, és megnéztük, hogy na, tényleg nincs bennem plusz? Más talált, vagy csak 4 cent FInlandia 290 HUF akció tette meg a kellő hatását. Mindenesetre, mi pasikat nem kímélve, nem válogatva kor, nemzetiség, vallás, nemi identitás között, megkérdeztük a pasikat Budapest szexi éjszakai utcáin, hogy ugyan legyenek már kedvesek ennek a két kedves Hölgynek elmondani, hogy mit jelent az, hogy ha egy "férfi" azt mondja egy nőnek, hogy nincs meg az a plusz. A válasz nem volt meglepő, erre számítottunk:

• "Ez egy hülye duma...lekoptatós."
• "Rólad van szó? Én látom, megmutassam?"
• "Nem tud jobbat kitalálni, igazából e mögé szoktunk elbújni, ha nem kelletek."

Remek - néztünk össze barátnőmmel.
Majd elindultunk egy szórakozóhelyre 4 szimpatikus és dekoratív holland fiatalemberrel akik szerint volt bennünk plusz...
...később pedig észrevétlenül elillantunk a Blaha Lujza Tér irányába, mert lehet, hogy nem volt meg az a plusz?